A Madeira repülőtér, hivatalos nevén Cristiano Ronaldo Madeira Nemzetközi Repülőtér (FNC), a sziget keleti oldalán, Santa Cruz mellett található. Funchaltól nagyjából 25 kilométerre fekszik, innen kényelmesen el lehet jutni a szállásunkhoz, többféle módon is.
Már maga a megközelítés sem mindennapi: alattad a hullámzó Atlanti-óceán, általában balra a meredek hegyoldalak, előtted pedig az óceán fölé magasodó kifutópálya. Nem véletlen, hogy sokan előre izgulnak a leszállás miatt. A funchali landolás valóban nem mindig olyan sima, mint egy síkvidéki nagyvárosban, de fontos tudni: a különleges körülmények miatt itt szigorúbb biztonsági protokollok szerint zajlik minden leszállás, mint egy átlagos reptéren.
Madeira egy meredek vulkanikus sziget az óceán közepén. A repülőtér elhelyezkedése miatt a tenger felől érkező légtömegek a hegyekbe ütközve hirtelen szélirány-változásokat, erős oldalszelet és turbulenciát hozhatnak létre a partvonal mentén.
Egyik pillanatban még szikrázó napsütés van, az utolsó percekben viszont a gép hirtelen mozogni, ringatózni kezdhet. Utasként ez elsőre ijesztőnek tűnhet, de a sziget földrajzi adottságai miatt ez teljesen természetes jelenség. A gépek ráadásul nem egyenes pályán érkeznek: a hegyek és a szél miatt egy látványos, íves kanyarral állnak rá a kifutóra, ami bent ülve jóval intenzívebb élmény, mint egy hagyományos reptéren.
Nem véletlenül olyan gyakori téma ez az utazók körében: sokszor hallani róla, hogy a repülőteret órákra, sőt akár 1–2 napra is lezárják a tartósan erős szél miatt. Éppen ezért jogos az izgalom az érkezés előtt, de érdemes tudni, hogy ezek a lezárások mindig elővigyázatosságból történnek, nem azért, mert bármi is balul sülne el.
A madeirai repülőtér azon kevés európai repterek egyike, ahová nem repülhet be bármelyik pilóta. A légitársaságoknak és a hajózó személyzetnek különleges előírásoknak kell megfelelniük: a pilóták speciális képzést és szimulátoros tréninget kapnak a helyi szélviszonyok és manőverek kezelésére. Ők pontosan tudják, milyen határokon belül biztonságos a manőver.
Ha a szél a legkisebb mértékben is meghaladja a limitet, a pilóta nem kockáztat. Ilyenkor a gép megszakítja a megközelítést (átstartol), tesz egy kört a tenger felett, várakozik a szél csendesedésére, vagy végső esetben kitér egy másik repülőtérre, például a szomszédos Porto Santóra, a Kanári-szigetekre vagy Lisszabonba.
Hogy ez a gyakorlatban mit jelent? A saját tapasztalatom alapján tíz alkalomból nyolcszor gond nélkül, elsőre le tudtam szállni Madeirán. Kétszer fordult elő, hogy az erős szél miatt átvittek minket Tenerifére – de amint az időjárás engedte, a gép gond nélkül visszatért, és biztonságosan landoltunk Funchalban.
Persze tudom, hogy vannak, akik rosszabbul jártak, és órákat vagy akár napot is csúsztak egy makacs szélvihar miatt. Ez sajnos benne van a madeirai utazásban: a sziget vad, természetes és néha kiszámíthatatlan. Ezt a faktort el kell fogadni, de ezért a csodálatos helyért szerintem bőven érdemes vállalni ezt az apró rizikót.
A repülőtér eredetileg 1964-ben nyílt meg, mindössze 1600 méteres pályával, ami a nagyobb gépeknek komoly kihívást jelentett.
A fordulópontot a 2000-es év hozta el, amikor átadták a világ egyik legkülönlegesebb mérnöki bravúrját: a kifutópályát 2781 méterre hosszabbították meg. A bővítés jelentős része konkrétan az óceán fölé épült egy óriási platformon, amelyet 180 darab, akár 120 méter magas vasbeton pillér tart. Ez az építészeti mestermű nemzetközi díjakat is nyert, és alapjaiban tette kényelmesebbé, valamint jóval biztonságosabbá a madeirai repülést.
A terminálból kilépve több lehetőség is van Funchal és a szállásod megközelítésére:
Nem veszélyes, csupán a hegyek és az óceán találkozása miatti széljárás miatt intenzívebb az élmény. A szigorú repülésbiztonsági szabályok miatt a gépek csak garantáltan biztonságos körülmények között szállhatnak le.
Megszakítja a megközelítést, és vagy várakozik a levegőben, vagy átirányítják egy közeli kitérő repülőtérre, például Porto Santóra, Tenerifére vagy Lisszabonba, amíg le nem csillapodik a szél.
A repülőtér domborzati elhelyezkedése és a hegyek közti szélcsatornák egyedi manővereket kívánnak, amelyeket a pilóták külön szimulátoros tréningeken és engedélyezési folyamatokon keresztül sajátítanak el.
A jelenlegi kifutópálya 2781 méter hosszú, amelynek meghosszabbított szakaszát 180 hatalmas betonpillér tartja az óceán felett.
Autóval vagy taxival az út nagyjából 20–25 perc a gyorsforgalmi úton (VR1), az Aerobusszal 40–45 perc, a Bolt szintén hasonló időt vesz igénybe forgalomtól függően.
