Madeira keleti partján szinte minden kanyar után másfajta kilátás fogad. A Ponta de São Lourenço kopár, szélformálta sziklái egészen más világot mutatnak, mint a sziget zöldebb részei, néhány kilométerrel arrébb pedig már pálmafás tengerparti sétány, történelmi hangulatú település és az óceán fölé emelkedő hegyoldalak következnek. Nekem ez a változatosság az egyik legizgalmasabb dolog ezen a vidéken.
A keleti partot nem érdemes egyetlen gyors körként végigvenni. Van, ahol egy rövid megálló elég a panorámához, máshol pedig jólesik tovább időzni: végigsétálni Santa Cruz partján, megnézni Machico öblét, vagy túracipőt húzni a Vereda do Laranóhoz.
A São Lourenço-félsziget látványa teljesen eltér a sziget többi, buja zöld részétől. Itt nincsenek erdők és árnyékot adó fák: a vöröses, sárgás és sötét vulkáni kőzetrétegek között keskeny ösvények vezetnek, két oldalon pedig végig ott van az Atlanti-óceán.
Ha elindultok a PR8-as túraútvonalon, hullámzó terep, lépcsők és kitett gerincek várnak rátok, miközben mindkét oldalon feltárul a mélykék óceán és a szél formálta, drámai partvonal. Az út során testközelből láthatjátok a vulkáni rétegek színeit, a tengeri sziklatűket, a végén pedig a Cais do Sardinha pihenőhely és a legkeletibb magaslat panorámája jutalmazza a sétát.
Santa Cruz, Machico és Caniçal jól egymás mellé illeszthető megállók, ha a keleti partot járjátok be. Mindhárom település más hangulatot ad az úthoz: Santa Cruz nyugodt tengerparti életet, Machico történelmi hátteret és strandolási lehetőséget, Caniçal pedig a sziget bálnavadász múltjába és egy csendes halászváros mindennapjaiba enged betekintést.
Santa Cruzban kifejezetten szeretem a pálmafákkal szegélyezett parti sétány hangulatát, a templom körüli pici teret és azt, hogy a városban az óceán közelsége természetes része a mindennapoknak. Van egy hangulatos kis piac is, a halkínálat pont olyan bőséges, mint a funchali nagy piacon. A kavicsos partszakasz és a kiépített fürdőhelyek mellett érdemes egyszerűen csak sétálni egyet, megfigyelni a helyieket, és megállni ott, ahol éppen a legszebb a fény a vízen.
Machico Madeira történetében különleges helyet foglal el: a hagyomány szerint itt érkeztek partra először a sziget portugál felfedezői. Egyszer részt vettem azon a történelmi fesztiválon, ami a sziget felfedezésének évfordulójáról szól – a korhű ruhák és a vásári forgatag miatt nagyon kedves, emlékezetes kisváros maradt számomra. Védett öble és finom homokos strandja miatt családoknak is kiváló választás egy lazább fürdőzésre.
Caniçal egy nyugodt, csendes kisváros a félsziget kapujában, amely egykor a madeirai bálnavadászat központja volt. Ma a Bálnamúzeum (Museu da Baleia) őrzi ezt az érdekes és fontos történelmi korszakot, így ha szeretnétek jobban megérteni a sziget múltját és tengeri világát, érdemes itt is megállni egy rövid időre.
Számomra Porto da Cruz az egyik legkedvesebb hely a szigeten. A falu fölött magasodó Penha d’Águia, vagyis a Sas-szikla olyan hátteret ad a partnak, amit nehéz megunni. Nagyon szeretem Porto da Cruz csendes atmoszféráját és part menti nyugalmát – bár legnagyobb sajnálatomra a parton tavaly elkezdtek egy hotelt építeni, a hely karaktere számomra ma is különleges.
A falu a szörfösök egyik népszerű bázisa a szigeten, két öbölben is szoktak szörfözni, ha nem szörfözöl, akkor is nagy élmény figyelni őket. Emellett itt működik a tradicionális Engenhos do Norte rumlepárló is, a termelés általában márciustól májusig tart; ilyenkor a friss cukornád feldolgozását és a régi gépek működését is láthatjátok.
Ha Porto da Cruzban jártok, a Vereda do Larano ösvényt semmiképpen se hagyjátok ki. Számomra ez az egyik legmeghatározóbb túraélmény Madeirán.
Az ösvény szinte a függőleges sziklafalba vágva halad, több száz méterrel a morajló óceán felett. Túrázás közben végig lenyűgöző, nyílt panoráma kísér: alattam a végtelen Atlanti-óceán mélykékje és a szikláknak csapódó fehér habok, előttem pedig a zöld hegyoldalak és a Sas-szikla hatalmas tömbje. Tiszta, napos időben innen a kilátás egyszerűen leírhatatlan élmény. Többször is végigmentem már a túraútvonalon, volt, hogy oda-vissza Porto da Cruzból, máskor pedig Porto da Cruz-tól Machicóig, mindegyik változat csodálatos élmény!
– A São Lourenço-félszigeten kevés az árnyék, és gyakran hirtelen változik az időjárás vagy fúj erős szél. Vigyetek napvédő krémet, sapkát, elegendő vizet, szélálló felsőt és mindenképp esőkabátot is! Én egyszer itt esőkabátot viselve is bőrig áztam amikor egy elementáris eső zúdult le váratanul, és megtanított, hogy Madeirán a természet az úr.
– A Vereda do Larano kitettebb szakaszai miatt stabil, csúszásmentes túracipőben induljatok el.
– Ha napfelkeltét néznétek, a keleti part különösen jó választás. Érdemes korán indulni, utána pedig beiktatni egy nyugodtabb tengerparti megállót is.
Ha szeretnétek a keleti partot a saját tempótokban bejárni, szívesen segítek az útiterv összeállításában, megbízható helyi szolgáltatók ajánlásában, valamint vezetett túrák és különleges programok kiválasztásában. Legyen szó a Vereda do Larano beillesztéséről, napfelkeltés helyszínről vagy egy többnapos, családra vagy baráti társaságra szabott programról, együtt átgondoljuk, mi fér bele igazán kényelmesen az utazásotokba. Vedd fel velem a kapcsolatot, hogy megbeszéljük a részleteket.
A PR8-as útvonal közepes nehézségű túra. A hullámzó terep, a lépcsők, a szél és az árnyék hiánya miatt érdemes megfelelő felszereléssel indulni, és elegendő időt hagyni rá.
Az ösvény több helyen magasan fut az óceán fölötti sziklafalban, ezért erős tériszony esetén kellemetlen lehet. Ha bizonytalanok vagytok, érdemes rövidebb szakaszt választani, vagy előzetesen helyi túravezetővel egyeztetni.
Santa Cruz parti sétánya, Machico homokos öble, Caniçal vagy a Portela kilátópont is szuper választás. Így nagyobb túrázás nélkül is sokféle arcát láthatjátok a keleti partnak.
